London

A Big Ben a londoni Westminster-palota toronyórájának harangja, illetve az óraszerkezet neve. Az angol parlament keleti szárnyának végén, egy óratoronyban található. Ismert az óra pontosságáról és a 13,5 tonnás harangról. Az óratorony világszerte London, sőt egész Anglia közismert, általános jelképe.

A Westminster-palota épületének eredeti óratornya 1834-ben tűzvészben elpusztult. A palota, az angol parlament újjáépítésekor felkérték Benjamin Lewis Vulliamyt, a kor neves órását egy új óramű tervezésére, de ő a kivitelezést lehetetlennek tartotta. Egy műkedvelő órás, Edmund Beckett Denison vállalkozott a megvalósításra. Vita folyt arról, hogy az órát tervezzék a toronyhoz vagy fordítva. Végül Denison tervei alapján elkészült az óramű.

A harang

 

A „John Warner és fiai” cég lett megbízva a harang elkészítésével Denison specifikációi alapján. Az öt harang közül a legnagyobb 1856-ban készült el, és egy számítási tévedés miatt 16 tonna súlyú lett a tervezett 14 tonna helyett. Erre gyors megoldás az volt, hogy a harangláb súlyát megnövelték 203 kg-ról 304 kg-ra. A negyedórákat ütő harangok súlya 1, 1,25, 1,6 és 3,5 tonna.

Mivel a torony még nem volt készen, a harangot felállították a New Palace Yard-ban, ahol a közönség láthatta. A kedvükért rendszeresen megkongatták. Néhány év után egy alkalommal megrepedt, amit nem lehetett javítani. Denison a hibás öntést okolta, Warner szerint azonban a túl nagy súlyú kalapács okozta a törést. A harangot összetörték és újraöntötték, amit George Mears végzett (Whitechapel Bell Foundry - ez jelenleg a legrégebbi öntőüzem Nagy-Britanniában). Az újraöntött harang 1858-ban készült el, súlya a kezelhetőbb 13,5 tonna lett, és ma is ez van használatban. A harangokat 1858-ban helyezték el a toronyban és alattuk helyezték el az óraszerkezetet. A harangokat nem lehetett a tornyon kívül felvontatni, ehhez a központi aknát használták, ennek mérete meghatározta a legnagyobb harang méreteit. A harang felvontatása és elhelyezése 36 órán át tartott.

A harang eltörése miatt kölcsönös vádaskodás és jogi procedúrák indultak Mears, a második harang öntője, és Denison, a projekt vezetője között, emiatt a Big Ben két évig nem működött. Egy könnyebb ütőkalapácsot helyeztek fel, a normál működés 1862-ben folytatódott.